Az én ragum ( Barbignese)

A bolognai. Nem a bolognai. Az én PARADICSOMOS HÚSOS RAGUM. 

BARBIGNESE.

Mielőtt valaki olaszul kezd el vaffanculózni a kommentek között, szeretném leszögezni, hogy ez nem autentikus, de NÁLAM tradíció. Ez nem egy nonna receptje, aki 94 éves és lisztes kézzel veri el az unokákat, n szemmel verek, nézéssel, és ha nagyon öreg leszek slattyogós gumipapuccsal vágok agyon mindenkit félig spiccesen 
Ez az én ragum, ami elég jó.
Ha van a hűtőben fél zeller, három szomorú még nem rohadó sárgarépa meg egy fél üveg szárított valami hús, paradicsom, akkor abból ez lesz.
Kell hozzá:
hús (darálva)
sárgarépa, zeller, fehér répa nagyo kevés kb fél db, paradicsomlé vagy szósz (darabos) én esetemben tavalyi eltett paradicsomlé ami sűrű és darabos
hagyma fokhagyma bazsalikom száraz és friss, babérlevél tészta és parmezán 
Előveszem az aprítógépet, és úgy pakolom bele a dolgokat, ahogy nem felejtem el őket. 
Zeller. Répa. Pici fehérrépa. Szárított paradicsom. Egy kis olaj a paradicsomtól, mert a gép különben elkezd hörögni, pedig drága KitcehnAid.
Közben a hagymát direkt nagyobbra vágom, mert szerintem úgy jobb az íze. Már látom,  hogy erre valaki fogja a fejét és már habzik a szája, majd azt mondja, hogy de a klasszikus soffritto....
Nem érdekel, én így csinálom. A hagymát ledobom az olajra, aztán jön a darált hús. Vegyesen. Marha és disznó. Mert a marha önmagában száraz és savanykás, disznó meg hozza azt a kis zsíros boldogságot, amitől az egésznek lesz lelke. Ajvé, most sír a zsidó lelkiismeret,de legaláb nincs sabbat.
Amikor a hús már nem kifehéredett, rádobom a soffrittót, és hagyom, hogy együtt piruljanak, nekem így intenzívebb a szósz és lágyabbb a hús íze a végén.
Utána jön a paradicsomlé. Saját eltevés. Darabosan. Mert szeretem, ha van benne textúra, és a bloody marymet is kimondotttan feldobja :).
Só. Bors. Egy darab babérlevél, mert abból pontosan egy kell. A babérlevél a főzés nem dekoratív csodája. csak szegényke lebeg egész végig, mintha dolgozna, aztán a végén mindenki kipiszkálja oldalra.
A fokhagymát csak később rakom bele, mert nem szeretném szétfőzni hogy ne lehessen érezni, friss bazsalikom is megy bele, meg szárított is, mert én ilyen maximalista boszorkány vagyok.
És akkor főzöm, indokolatlanul sokáig.Tudom, hogy fél óra alatt is ehető lenne, de én szeretem, amikor órákon át rotyog, és az egész lakásnak olyan szaga lesz, mintha egy olasz nagymama beköltözött volna hozzám, hogy érzelmileg manipuláljon a kalóriamennyiséggel amit amúgy beviszek magamba, és stírölje a nemlétező valagam.
A végén előveszem a botmixert, és egy-kettőt nyomok rajta, mert mi nem szeretjük a nagy darabos szószokat. Én a selymesebb bársonyos állagot szeretem nem a chunky húsos szószt
Parmezánnal és friss bazsalikommal tálalom.
Aztán mindenki azt rak rá, amit akar. Reszelt sajtot. Chilit. Tejfölöt. Egy száraz cipőt. Nem szólok bele más kajájába. 

Jó étvágyat.