Ez a poszt most nem termékről szól, nem lomtalanításról a szó szoros értelmében, nem bőrápolásról, inkább picit rólam.
Nagyon nehezen lesz vége ennek az évnek. Nem elírás-picit úgy érzem, hogy nyomaszt még mindig a 2018, valahogy ott ül a vállamon, és kárálja, hogy még itt vagyok, és még maradni akarok. De már nem maradsz sokáig-mondom neki-mert májusban minden jobb lesz, tudom. Nagy dolgok történtek velem az elmúlt években, amit nehéz néha még mentálisan is feldolgozni, pláne fizikailag -először is anya lettem-nehéz szülés, nehéz első pár év, küzdelmek, és ehhez az elmúlt év megakihívásokkal teli, de most már jó.
Jó, mert én lettem más.Sokat változtam az elmúlt években, sokat lomtalanítottam, kapcsolatokat, érzéseket, embereket. Engedékenyebb lettem sok mindenben (mások szerint keményebb), de ebben a keménységben nem látszik, hogy mennyi kompromisszumot hozok a háttérben, hogy csak „ennyire” legyek kemény.
2018-ban visszakaptam sok embert, akit az utamon elhagytam, megtaláltuk egymást (igen ti vagytok:) örülünk egymásnak, már nincsen benne érdek, ahogy a 20-as éveink végén hajszolt minket a marha nagy ambíció minden után, csak elfogadás és hála.
2018-ban megszületett a második gyerekem-a kis natúrkozmetikai cégem.
Kellett ez az út, lemondások, kétkedés, a dilemma, hogy képes vagyok-e még egyszer valami teljesen újra, amit eddig csak szerelemből csináltam , meg tudok-e ebből élni, és ebből akarok-e megélni később?
De itt vagytok ti, akik nap mint nap hívtok, írtok, üzentek, és visszajeleztek, hogy minden jó úton halad.
Jól döntöttem, jól csinálom amit csinálok, és amikor néha nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, akkor majd sikerül valahogy másképp.
Köszönöm, hogy megerősítetek a napjaimban, bevallom, van amikor ez tartja bennem az erőt:)
Barbara
